2010. 11. 15. 21:12:18
Bárcsak tudnám érezni illatát a télnek
Bárcsak tudnám felfogni, mit érez egy másik élet.
Bárcsak lennék tükre egy léleknek
Bárcsak tudnám megfogni kezét az éjjelnek.
Bárcsak szóra nyílna a szám
mikor lelkemet szétfeszíti a szó
Bárcsak kinyilnék, mint rózsa,
mihez nincs fogható
Bárcsak ledobnám láncaim
Bárcsak levehetném az álarcot
Bárcsak elfelejthetném mindazt, ami engem megbántott.
Bárcsak tudnék barátja lenni a változásnak
Bárcsak tudnék mosolyt adni, mikor megrúgnak.
Bárcsak tudnék sírva megbocsátani
Bárcsak tudnék egyszer csak egyszer úgy igazán élni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.